Aggteleki-karszt és Szlovák-karszt

Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai (Természeti örökség része 1995)

készítette: Mező Arnold

Erdei iskola a Világörökség helyszínein


 
Aggteleki Nemzeti Park

 
A UNESCO Világörökségi Listáján az Aggteleki-karszt barlangjai hazánk első és egyben egyetlen természeti értéke, mely a Világörökség része megtisztelő, egyben felelősségteljes címet birtokolja. Az Aggteleki-és Szlovák-karszt barlangjait –a magyar és a szlovák állam közös felterjesztésére- a Világörökség Bizottság 1995-ben nyilvánította a Világörökség részévé.

Barlangok. Tele misztikus titkok homályával, denevérszárny-surrogással, sötét zugok cseppkő-dalával. Csend. Igazi, sötét, mély, békességet, százezer-éveket suttogó. Mélység. Láthatatlan, hallható, csobogó, csöpögő, cseppkövet nevelő. Életet rejtő élettelen természet. Érintetlen táj szépsége. Évszázados élő hagyományok, népi kultúra, templom, erdő, hegy, házikó, malom. Erdei iskola.

Megdöbbentő a bőség zavara, amikor az ember el kívánja szakítani a monoton, elektroszmoggal terhelt modern lét köldökzsinórját, hogy újra életre keljen. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található számos település közül kettőt emelek ki. Aggtelek és Jósvafő mind a szálláshelyek kiemelkedően magas kínálata, mind pedig az Aggteleki-karszt védett természeti értékei és a táj kulturális örökségének megismertetése szempontjából is központi szerepet tölt be.

Tervezzük tudatosan az erdei iskolát, s véletlenül se tekintsünk rá úgy, mint valamilyen kötelezően letudandó osztálykirándulásra. Életre nevelő és életszemlélet-formáló kaland ez, melynek már a puszta lehetősége is motiválóan hat a tanítványokra. Miért? Azért, mert a frontális tudás-csöpögtetés helyett itt a diák minden érzékével megtapasztalhatja a hegy, völgy, barlang, cseppkő, tiszta vizű patak, bogár, szarvas, szalamandra, várrom, erdő, évszázados népi építészeti kultúra és összetartozás létformáló és létmegtartó erejét. Antoine de Saint-Exupéry példája a hajóépítéssel kapcsolatban itt is helyénvaló: keltsd fel bennük az olthatatlan vágyat. Nem csupán a diákban, de a szülőben és a pedagógus-társban is, ne „beszervezve” legyenek, hanem aktívan szervezzék is, az erdei iskolát.

A felkészülés érinti a történelem, a természetismeret, a földrajz, a biológia, az irodalom, a fizika, a kémia tantárgyat, de a készségtantárgyakat vagy éppen a diák szocializációs közegének bevésődött hozadékát is. Érvényesül az „ebben a világban élünk, annak aktív részeseiként”- elv, vagyis az erdei iskola komplexitása, ami nem csupán a tantárgyak közötti kapcsolatokat erősíti, de a létezés és társadalmi struktúra tágabb összefüggéseire is rámutat. Minden, az élet legalapvetőbb területein felbukkanó lehetőség beépíthető – megfelelő találékonysággal – az erdei iskolába.

Útvonaltervezés modern technikai eszközökkel, melyek mindennaposak diákjaink körében: GPS alkalmazással ellátott mobiltelefon, internetes útvonal-tervező programok használata. Szülő-gyermek bizalmi kapcsolatát erősítheti, ha a telekommunikációs eszközöket tudatosan hagyják otthon a tervezés után a diákok, valamint a pedagógushoz is közelebb kerülhetnek ezáltal a szülők és a tanítványok is.

Előrelátás, jövőkép és „váratlan” eseményekre adott reakciók elemzése, mikor a jól megtervezett utazást követően szembesül a diák azzal, hogy a vonatállomástól még kilométereket kell gyalogolnia a szálláshelyig. Egymás terhének hordozása, ezáltal közösségépítés, folyadékháztartás egyensúlyban tartása. Megérkezés. Tapasztalat, leválás az elektromos „köldökzsinórról,” szembesülve azzal, hogy a hegyek között, s legfőképpen a barlangokban nincsen térerő, a szálláshelyen nincsen internet, sem televízió. Alkalmazkodás, szálláshely elfoglalása, a szobákon, ágyakon való osztozkodás közben észrevétlenül fejlődik a szociális érzékenység. Helyszínismereti, s egyben önismereti modul. Éjszakai faluséta és erdei séta a források és barlangok völgyében. Bővül az önismeret, az egyéni és társas reakciók megfigyelése és kezelése a „félelmetes” helyzetekben.

Élettelen természeti értékek felfedezése. Felszíni túra a Vörös-tói Látogatóközponthoz, barlangtúra a Baradla-barlang jósvafői szakaszán (a víz körforgása, a karsztosodás vizsgálata, a cseppkőképződés folyamata).

Ember és karszt. Megtaníthatjuk, hogy az ember nem kihasználja, hanem használja a természet értékeit. Hagyományos kenyérlángos készítése helyi hagyományőrzők bevonása és felügyelete mellett, tájház megtekintése, ezáltal a múlt és jelen kontinuitásának kihangsúlyozása. Kenyérsütés, a tájházban korábban megtekintett eszközök használatával. Szalonnasütés a saját kezűleg dagasztott és sütött kenyér felhasználásával. Hucul lovak. Lovaglás vezetőszáron. Tanösvények (Fürkész ösvény, Tohonya-Kuriszlán tanösvény). Patakok, hidak, a karsztfelszín élőhelyeinek és növénytársulásainak vizsgálata. Jegyzetkészítés, az elsajátított ismeretet értelmezése és funkcionális hasznosítása. (Milyen növényt eszik a hucul ló, s milyet nem? Miért? Miért kell kaszálni a kaszálót? Mi az a kaláka?)

Fontos a szálláshely. Lehetőleg biztosítsa az alapvető kényelmi és higiéniai feltételeket, de semmiképpen se legyen „túlságosan kényelmes,” nehogy elvonja a diákok figyelmét az erdei iskolázás ön-és természetismereti hasznáról. Elutazás előtt a szálláshely „átadása,” a takarítás, ágyneműk lehúzása, konyha (ha van) takarítása, feltörlés, mindazon feladatok megszervezése és koordinálása, melyekkel a gyermek nem minden esetben találkozik az otthonában. Felelősségtudat erősítése. Az élmények közös megbeszélése és rendszerezése után „megállapodás” az erdei iskolai foglalkozások jövőbeni folytatásáról és a megszerzett tapasztalat iskolai integrálásáról.

Egy ilyen vagy ehhez hasonló erdei iskola céljai: közösségépítés, hagyományőrzés, egészséges életmódra nevelés, környezettudatosság, élő és élettelen értékeinek felfedez(tet)ése.

 

Mező Arnold