Hollókő ófalu és környezete

Írta: Super User. Beküldve: Nem kategorizált írások

Hollókő ófalu és környezete (Kulturális örökség része 1987)
készítette: Tóth István

VILÁGÖRÖKSÉG RÉSZE: HOLLÓKŐ

(Segédlet az erdei iskola program keretében a falu megtekintése programhoz)


A világörökség része:

A Világörökség Bizottság 1987-ben a magyarországi várományos helyszínek közül Budapest mellett elsőként a Nógrád megyei palóc falut, Hollókőt vette fel a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek, azaz az egyedi és egyetemes jelentőségnek Hollókő azzal tett - és tesz - eleget, hogy a XVII-XVIII. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni. Hollókő szelíd és harmonikus szimbiózisban fejlődött a természettel és napjainkra sem vált szabadtéri múzeummá: mindmáig élő, lakott település, melynek hagyományőrző lakói az épületek egy részét jelenleg is rendeltetésszerűen használják.

Történeti leírás:

A szelíden hullámzó Palóc táj legszebb gyöngyszeme Hollókő, A Cserhát ölelő karjai úgy védték meg a völgyben meghúzódó kis házakat a századok zord szelétől, hogy a falu megőrizhette eredeti varázsát. Palócföld éke, s egyben Közép-Európa legépebben megmaradt, egységes palóc építészeti stílust tükröző faluja Hollókő, melynek legnagyobb értéke az ófalu nagy részét kitevõ, 58 védett épületet magába foglaló falurezervátum, mely õrzi a XVII. századi népi építészet remekműveit.
A palócok a hadas hagyomány szerint nagycsaládos rendszerben, osztatlan szalagtelkekre építették otthonaikat, melyek Észak-Magyarország viszonylagos zártsága miatt fennmaradtak. Házaik általában három osztatúak (első szoba - pitvar - lakókamra), melyeket két oldalról - utcai és udvari fronton - hambitus (faoszlopos tornác), övez. Területi viszonyok kihasználásával a pincéket szintkiegyenlítő szereppel alakították ki, így egységes, a házakkal harmonikus képet alkotnak. A szalagtelkeken, a házhoz épült a kamra, az udvaron pedig a hidast (a disznó ólat) és fészereket helyezték el. Nagy állat tartására alkalmas pajták a falu szélén, az un. Pajtásárokban álltak. A napjainkban is megcsodálható épületek az 1909-es tűzvész után épültek, de megőrizték eredeti formájukat és őrzik továbbra is letűnt korok hangulatát.


Hollókő templomáról szóló korai írásos emléket 1343-ból találunk, ám a falu középkori temploma a XVI. századi törökdúlások idején elpusztult. A XIX. században emelték a falu, napjainkban is megcsodálható, kőalapra, vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették. Berendezései közül igazán említésre méltó egy, a Felvidékről származó pieta-szobor, mely XVII. századi népi faragás, valamint egy szintén XVII. századi lobogóbetét és egy corpus, mely az esztergomi Keresztény Múzeum ajándéka.

Lakói palócok, akik ősi hagyományaik mellett mai napig őrzik színes, gazdagon díszített viseletüket. A teljes viselet az 1870-es és 1880-as években alakulhatott ki, melyet többszöri változás követett. Napjainkban is megcsodálható öltözetük mindössze az 1930-as évek tájékán öltött végleges formát. A férfiak szűk fekete nadrágot, hímzett gyolcsinget és pitykével, hímzéssel díszített posztó lajbit viselnek. Fekete, alul keskeny csíkban hímzett, klott szakácska kerül a derekukra, melyet széles tarka szalaggal díszítenek. Fejüket fekete pörge kalap takarja, míg lábukon csizmát viselnek.

Jellegzetesebb és jóval díszesebb a rövid, sokszoknyás női viselet, melynek valamennyi darabja igazi mestermunka. Az alig térdet takaró szedett (ráncolt), vászon alsószoknyákból hétköznap mindössze kettőt használtak és az asszonyok fejét díszítő "menyecske" (főkötő) is rojt nélküli változatban jelent meg. Ünnepnapon azonban 7-8 alsószoknya fölött díszes selyem vagy kasmír szoknya ringott a derekukon, míg a lányok vasalt szoknyából akár 15-20-t is magukra öltöttek. A szoknyák elé gazdagon hímzett fekete selyem szakácskát (kötény), vagy klott kecelét (ráncolt kötény) kötöttek. Finom, gyolcs vagy bíbor (csipke) ingváll és színes rojtokkal díszített vállkendő egészítette ki az öltözetet. Hajadon lányok vrekocsba (varkocsba) fonták hajukat, melybe pántlikát kötöttek. Asszonyok fejdísze a rojtos selyemkendőből hajtogatott "menyecske", mely alá gyöngyös főkötőt helyeztek. Lábukon lagos (lakkos) szárú csizmát, nyakukon galárist - öt-hat soros gyöngyöt - hordtak.

Szinte uralja a tájat a történelmet idéző várrom, ahonnan a tekintet száll mint a madár, megpihenve az öreg szőlőhegy sugarasan szétterülő kis parcelláin, emlékeztetve bennünket arra, hogy e falu szorgalmas lakói nehéz munkájuk közben is maradandó szépet alkottak. Az Árpád házzal rokonságban álló Kacsics nemzetség ősi birtoka volt a környék. A család Illés ágának tagjai a tatárjárás után, IV. Béla király parancsára, a XIII. század közepén kezdték el építeni a község fölé magasodó erődítmény öregtornyát, hogy a portyázó tatárokkal szemben megvédje a környék lakósait. A sziklára épített erődítményhez egy réges-régi legenda fűződik, mely a helyiek szerint a település nevére is magyarázatot ad. Történt egyszer, hogy bizonyos Kacsics András - a XII. századtól ténylegesen a Kacsics nemzetség tagjai voltak ezen a területen a földesurak - elrabolta a szomszédos földesúr szépséges asszonyát, s épülő várába zárta. Az asszony dajkája azonban, aki "mellékállásban" boszorkány volt, szövetkezett az ördöggel, és rávette őt, hogy fiai változzanak hollóvá, és az asszonyt körülvevő erődítményt kőről kőre lebontva szabadítsák ki őt. A hollófiak így is tettek, ám - becsületükre legyen mondva - nem szórták csak úgy szerteszét a köveket, hanem egy közeli bazaltsziklán új várat raktak belőlük. Ez lett aztán Hollókő vára.

Hollókő várát Károly Róbert 1313-ban Szécsényi Tamás vajdának adományozta és ebből az időszakból (1310), származik első írásos említése is "castrum Hollokew" néven.

1552-ben török kézre került a vár, mely a közel 150 éves török uralom alatt felváltva volt török és magyar kézen, ám megerősítésére senki sem fordított gondot. Véglegesen 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török iga alól, ám védő funkciója ekkorra megszűnt, elhagyták és a magányosan álló kis végvár, megkezdte folyamatos pusztulását. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszűntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat kezdtek, ám az amúgy is elhanyagolt állapotban lévő erődítmény felrobbantására nem került sor. Így maradhatott meg Hollókő vára Nógrád megye legépebb XIII. századi végváraként.

Helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épültben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait.
1961 és 1968 között Hollókő védelmére Mendele Ferenc vezetésével, egységes műemléki tanulmányterv készült, melynek köszönhetően a lakóházak megtartották jellegüket, és új funkciókat kaptak. Itt helyezték el a Polgármesteri Hivatalt, a Postát, az Óvodát, Orvosi rendelőt, a Hollókőért Közalapítványt valamint itt találhatóak a múzeumok, kiállítóhelyek és a turisták tájékoztatását szolgáló Tourinform iroda.


A Hollókőre kiterjedő védelem nem csupán műemléki jellegű, hanem a tájképileg jelentős hagyásfás legelőre és a "nadrágszíj" parcellás szőlőhegyre is vonatkozik. 1977 óta, belterülete, zártkertjei, legelője és a várhegy részei a 141 hektáros Hollókői Tájvédelmi Körzetnek.

Hollókő templomáról szóló korai írásos emléket 1343-ból találunk, ám a falu középkori temploma a XVI. századi törökdúlások idején elpusztult. A XIX. században emelték a falu, napjainkban is megcsodálható, kőalapra, vályogból épült, tapasztott-meszelt falú, fatornyos római katolikus templomát. A faluképben is meghatározó, jellegzetes, gúlasisakos fatornyát 1889-ben építették. Berendezései közül igazán említésre méltó egy, a Felvidékről származó pieta-szobor, mely XVII. századi népi faragás, valamint egy szintén XVII. századi lobogóbetét és egy corpus, mely az esztergomi Keresztény Múzeum ajándéka.

Múzeumok, kiállítóhelyek

Palóc Babamúzeum




3176 Hollókő, Kossuth u. 96.
Nyitvatartás: április 1- től október 31-ig Hétfőtől Vasárnapig 10-17 óráig.
Belépőjegy árak:diák 150 Ft., felnőtt 250Ft.
Pedagógusoknak 50% kedvezmény.
GPS koordináták: 47.9992 / 19.5788
Telefon: 06-32-379-088



Erdészeti Múzeum és Kelemen Ferenc fafaragó-népművész állandó kiállítása

Nyivatartás: péntek, szombat és vasárnap 10-17 óráig.

Belépőjegy árak:diák 200 Ft., felnőtt 250Ft.

3176 Hollókő, Petőfi u. 2.





Falumúzeum

3176 Hollókő, Kossuth u. 82.

Nyitvatartás: március 1- től december 15-ig minden nap 10-18 óráig.

Belépőjegy árak:diák 100 Ft., felnőtt 250Ft.

Pedagógusoknak díjtalan.





Postamúzeum

3176 Hollókő, Kossuth u. 80.

Nyitvatartás: keddtől vasárnapig 10-18 óráig.

Belépőjegy árak:diák 200 Ft., felnőtt 400Ft. Csoportoknak: 2000 Ft/diák csoport és 5000 Ft/felnőtt csoport.

Telefon: 06-32-379-288





Szövőház

3176 Hollókő, Kossuth u. 94.

Nyitvatartás: ápr. 1- okt. 31-ig kedd kivételével naponta 10-17óráig.

Belépőjegy árak:diák 150 Ft., felnőtt 300Ft. Pedagógusoknak 10 fő esetén 1 fő díjtalan.

Tel./Fax.: 06-32-379-037

Mobil: +36 (30) 289-1946





Tájház

3176 Hollókő, Kossuth u. 99-100.

Nyitvatartás: minden nap 10-17óráig, november 1- március 1-ig szombat, vasárnap.

Belépőjegy árak:diák 130 Ft., felnőtt 250Ft. Pedagógusoknak: 100 Ft/fő.

Telefon: 06-32-379-157





Vármúzeum

Nyitvatartás: április 1- október 31-ig 10-17.30-ig

Belépőjegy árak:diák 300 Ft., felnőtt 700Ft.

Pedagógusoknak díjtalan.

Telefon: 06-30-968-1739





Legendák Háza Panoptikum az Ófaluban

Nyitvatartás: 10-17 óráig.

Belépőjegy árak:diák 200 Ft., felnőtt 400Ft.

Pedagógusoknak díjtalan.

Telefon: 06/30/597-8952

 



 



Bármerre járunk Hollókő környékén, a település híressége, a szikla csúcsára épített vár egyszer itt, másszor ott bukkan fel előttünk. A kanyargós cserháti utakon járva Zsunypuszta környékén, Rimócra, Varsányba tartva is megpillanthatjuk a zömök sziklaerődítményt. Messziről persze a legkisebb köd is elrejtheti, sőt, könnyen eltüntetheti a reggeli pára is, – mintha földöntúli, misztikus játékot játszanának az emberrel a tulajdon érzékszervei. Talán van is a dolgokban valami… A vár keletkezésének eredetmondája szerint ugyanis élt valaha a környéken egy András nevű nagyúr, a híres Kacsics-família egyik tagja. András egyszer elrabolta valamelyik szomszéd földbirtokos szépséges feleségét, és az akkor épülő vár egyik szobájába záratta. A kőművesek még dolgoztak a az erődítményen, s napközben mindig fel is rakták az asszony börtönének falait, – a kövek azonban mindig eltűntek reggelre. A szépasszonynak ugyanis volt egy boszorkány dajkája, aki szövetségre lépett a sátánnal. Közbenjárására az ördögfiókák éjjelente holló képében elhordták az építőköveket, s tették ezt mindaddig, amíg az asszony ki nem szabadult. A mese szerint az ördögökről, azaz hollókról kapta nevét a falu és a vár.



Az már tény, hogy a Kacsics-nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték el építtetni a község fölé magasodó sziklán a vár ötszögletű öregtornyát. Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették, falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek, ciszternák épültek a legrégebbi, XIII. századi falak köré.

A vár helyét kiválasztó mesterek a tűzfegyvereket még nem ismerő korban a védelmi szempontokat a legmesszebbmenőkig figyelembe vették. A hosszan elnyúló, ezen a részen a tenger szintje felett 362 méteres magasságban lévő dombhát nyugati végére, meredek szikla tetejére épült a vár. Más, hasonló korú és elrendezésű erődítmények és őrtornyok ismeretében feltételezhető, hogy a domb gerincét ekkor sáncárkokkal vágták át, a jobb védhetőség érdekében.

Ami az Árpád-házi királyok korában épített nógrádi várakat illeti, többségüknek a tatárjárás után rakták le az alapjait. A történelmi Nógrád területén 42 középkori várról tudunk, de nem lehetetlen, hogy több is volt. A ma is látható, legjelentősebb Árpád-kori erődítmények romjai közül említést érdemel Szanda, Drégely, Hasznos, másik nevén Cserter, Buják, Salgó, Somoskő, Divény, Kékkő és Fülek vára. (Utóbbi négy ma Szlovákia területére esik. A fellelhető adatok alapján valószínű, hogy Fülek jóval korábbi, római forrásokban már a II. században szerepelt, kelta telepként.) A nagy, általános pusztulás mellett népességkeveredést is okozó tatárjárás előtt Nógrádban állt már néhány királyi vár, a már említett Nógrádon és Füleken kívül a Sámsonháza melletti Fejérkő és Kékkő. Az 1241-es nagy nemzeti tragédia elpusztított jó néhány települést, (Salgó) Tarján, Nógrád és (Balassa)Gyarmat is erre a sorsra jutott, de az erdős, hegyes vidéken a lakosság jelentős része átvészelhette a nehéz időket, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a falvak igen gyorsan újratelepültek, illetve egymás után kezdték meg a várak építését is.


A tatárjárás után a földesurak igyekeztek megerősített, biztonságos birtokközpontokat kialakítani. Persze nem minden családnak telt arra, hogy kővárat építtessen. Több, ebből az időszakból ismert erődítményt csak földsáncok, kívül-belül agyaggal tapasztott vesszőfonások közé döngölt földfalak, karókerítések védték. Ezek a várak nagyrészt elpusztultak, s félre is vezették a későbbi korok kutatóit, akik honfoglalás előttieknek vélték ezeket az erődítményeket. A palóc nép így is gondolkodott, mert jó pár ilyen, egykori földvárnak a mai napig Pogányvár a neve.


A hollókői erődítmény öregtornyának alapjainak vastagsága eléri a három és fél métert. Az erődítmény falait helyben bányászott kőből rakták, de a sarkokat, a lőrések, átjárók, kapuk kereteit faragott mészkőből készítették. Ilyen a környéken nincs, valahonnan messzebbről kellett Hollókőre szállítani. Hollókő a XIV. századtól a Kacsics-nemzetség uradalmi központja lett. Ez bizonyára lökést adott a korabeli Hollókő falu fejlődésének, mert a várak közelében a földesúri gazdaságok működését szolgáló települések jöttek létre. Az Árpád-kori falu azonban nem a mai helyén volt, hanem a vártól dél-nyugati irányba eső Előtyi-dűlőben. Feltárták a középkori templom alapfalait is, tehát a falu egyházas hely, jelentős település lehetett.

A történelem persze sokszor befolyásolta az itt élők életét. Oklevélben feljegyzett tény, hogy az Árpád-ház kihalása után zűrzavaros időszakban Kacsics-nemzetség Illés ágából származó Mihály, Péter, Lesták és Mikus négy nógrádi várukat, Hollókőt, Baglyaskőt, Somoskőt és Sztrahorát átadták Csák Máténak, a felvidéki kiskirálynak. Az is bizonyítható adat, hogy 1311 júliusában a négy főúr Hollókő várából indult a Károly Róberthez hű földesurak birtokainak elpusztítására. Ezt a kisebbfajta hadjáratot az váltotta ki, hogy a pápai követ kiátkozta Csák Mátét. Egy év múlva azonban fordult a kocka: az 1312-es rozgonyi csata után a király katonái elfoglalták Hollókőt, a felvidéki oligarcha híveinek birtokait pedig az uralkodó pártján állók kezébe kerültek –, bár Csák Máté halála, 1321 előtt nem következett be lényeges változás. Ekkor a Kacsics-nemzetség Folkus ágából származó Tamás lett a vár és az uradalom birtokosa, aki más hűtlen földesurak javait is megszerezve később Magyarország egyik leghatalmasabb földesura, erdélyi vajda majd tárnokmester, második házassága révén a király rokona lett.

A Csák Máté halálát követő több mint egy évszázad Nógrád aranykorának számít: egyetlen hadjárat sem pusztította a vidéket, kolostorok, templomok épültek, a várakat palotákkal, a lakók kényelmét szolgáló épületrészekkel bővítették, nőtt a gazdasági termelés, fejlődött a kereskedelem. A hollókői öregtorony körül ebben az időszakban is jelentős bővítéseket hajtottak végre. A békés fejlődésnek a cseh husziták felvidéki betörései vetettek véget, az 1430-as években. Írásos bizonyíték áll rendelkezésre arról, 1442. szeptember 17-én Hollókő várában egyezkedtek a Felvidéket megszálló cseh Giskra huszita vezér megbízottai Nógrád és Hont vármegye képviselőivel, a következő év április 24-ig, Szent György-napjáig tartó fegyverszünetet kötve.



Hollókő a XV. század középéig maradt a Szécsényiek kezében. Az 1450-es években a család utolsó férfitagja, László birtoka volt Hollókő, a váruradalomhoz tartozó Pusztaalmás, Zsuny(puszta), (Nagy)Lóc és Bátka (ma Szlovákia) falvakkal együtt. Halála után leányági öröklés útján Guthi Ország Mihály és Losonczy Albert örökölte a kiterjedt Szécsényi birtokokat. a török idők kezdetére Hollókő jószerével elvesztette hadászati jelentőségét a tűzfegyverek elterjedése miatt. Az 1526-os mohácsi csata után a nemzeti összefogás helyett a széthúzás és az érdekharcok másfél évtizede következett, így 1541-ben a török akadálytalanul elfoglalhatta Budát, amivel az ország három részre szakadt. A keleti felében a választott magyar király, majd aztán 1556-tól fejedelem uralkodott, az északi és a nyugati sávja a Habsburgok kezére került, a központi országrészbe pedig befészkelte magát a török. 1546-ban az országgyűlés elrendelte a honti és a nógrádi várak megerősíttetését, de ekkor már lényegében feladták a megye déli, a hódoltsághoz és Budához közel eső területeit. Országh Kristóf 1549-ben kijavította Hollókő falait.

Ebből az időszakból fennmaradt egy bajvívás hiteles története is. Hollókő várnak parancsnoka, Kapitán György 1550-ben a bujáki mezőre párbajra hívta ki a szandai vár híres vitézét, Hubiár agát. A végül eldöntetlenül végződött viadal történetét Tinódi Lantos Sebestyén örökítette meg históriás énekében. 1552-ben Ali budai basa serege Drégely, (Ipoly)Ság, (Balassa)Gyarmat és Szécsény elfoglalása után érkezett Hollókő alá. Az erődítményben ekkor két várnagy volt, Porkoláb Imre és Szászi András. miután Ali követe a vár átadására szólította fel az őrséget, Porkoláb erre ígéretet is tett, társa tudta nélkül. A követ távozása után Szászi ezt hallva tőrrel rontott a másik várnagyra, de lefogták, a várat pedig átadták a törököknek. Ali később mindkét várnagyot és az őrséget is szabadon bocsátotta, de Porkoláb Imre, amint a korabeli krónikás feljegyezte: “magát gyűlölségbe hozá” és őt “addig kergeték, szökék Törökországba”.

Egy 1568-69-ben készített török kimutatás szerint Füleken 252, Szécsényben 229, Nógrádon 208, Salgón 38, Szandán 31, Bujákon 30, Hollókőn pedig 22 zsoldos katona volt. Ez a létszám bizonyára kiegészült a fizetést nem kapó, rablásból élő martalócok csapatával is, ami a felét is kitehette a teljes létszámnak.

Az első török hódoltság a tizenöt éves háború kitöréséig tartott Észak-Nógrádban. 1591 nyarán Tieffenbach Kristóf kassai főkapitány vezetésével a várak sorra kerültek magyar kézre. Hollókőt 1593 novemberének végén Prépostváry Báling egri várkapitány katonái foglalták vissza.

A török veszély persze ezzel nem szűnt meg. Mivel a várak állapotát felmérő bizottság Hollókőt rossz állapotban találta, ismét elrendelték felújítását. Munkás kéz azonban a sok háborúskodás miatt nem nagyon akadt a környéken: előfordult, hogy távoli vidékek, így a török uralom alatt álló Heves, Külső-Szolnok, Pest, Solt, Fejér vármegyék jobbágyit rendelték Hollókő várába. 1556-ban a hollókői várőrség mindössze 21 főből állt, 18 gyalogos és három tüzér állomásozott itt, így a legkisebb erősségek közé tartozott. A török 1663-ban Köprili Ahmed nagyvezér parancsnoksága alatt visszaszerezték korábbi hódításaik jelentős részét. Hollókő ekkor ellenállás nélkül került török kézre. Véglegesen csak húsz év múlva, 1683 októberében Sobiesky János lengyel király seregei szabadították fel. A falak őrzésével ezután négy hollókői jobbágyot bíztak meg. A vár hadászati lehetősége ezzel megszűnt.



1711-ben az ország békéjére és nehéz anyagi helyzetére hivatkozó császári rendelet alapján, valamint azért, hogy ne lehessen Rákóczi Ferenc kurucainak erőssége, a vár bejáratát, hídjait, a külső várudvar falszakaszait elbontották, de a teljes lerombolást elkerülte.

A szépen felújított vár helyreállítása 1966-ban kezdődött, s kereken harminc évig tartott. Igen látványosak az alsó- és felsővárat elválasztó vaskos falakkal övezett falszorosok, a sziklába robbantott ciszternák, a kaputorony. A palota nyugati és keleti szárnyának emeleteiről szép kilátás nyílik a környék erdővel borított hegyvidékeire és az Ipoly-völgyre. Tiszta időben észak felé egészen az Alacsony-Tátráig is ellátni.

A vár méretei a következők: észak-déli irányba 68 méter, kelet-nyugati irányban 51 méter, a bejárati kaputól a torony bejáratáig 27,5 méteres szintkülönbséget kell leküzdenie a látogatónak.

A vár középkori bejáratán belépve indul a felfelé egyre keskenyedő, többszörösen megtört bejárati falszoros, amely egy felvonóhidas, négyszögletes külső kaputoronyhoz vezet. A külső várudvar megközelítését több, egymás után beiktatott kapu és azok között elhelyezett farkasverem nehezítette. A ciszternás külső udvarra végső soron csak a leengedett felvonóhídon lehetett bejutni. A külső várudvar legszembetűnőbb részlete a négy méter átmérőjű, sziklába vájt ciszterna, amelyhez monda is fűződik, ami szerint Csák Máté e kútban rejtette el kincseit, később pedig a törökök is ide hordták össze a környéken rabolt aranyaikat. E monda a múltban sok kincskeresőt csábított ide, akik azonban eredmény nélkül távoztak.

A külső várudvaron a helyreállított gazdasági épületben kis kiállítást rendeztek be. Képeken láthatók a feltárt anyagok, a vár helyreállítás előtti képei, valamint a kőtár. Az eredeti leleteket Szécsényben, a Forgách-kastélyban található Kubinyi Ferenc Múzeumban lehet megtekinteni.

A külső várudvarból két falszoros indul a belső várkapu irányába. Az egyik közvetlenül a rámpáról kivezető kapu mellett található, a másik bejáratnak a belsővár dél-keleti szögleténél csak az egyik kávasíkja maradt meg. Ez a bejárat egy belső falszorosba vezet, ezen keresztül közelíthető meg a belső várudvar.

A XVI. században ez a feljárati út már nem volt használatban, és a forgalom átkerült az alatta elhelyezkedő, szélesebb, lépcsőzetesen emelkedő délnyugati külső falszorosba, ami itt egy háromszög alaprajzú, pártázatos őrtoronnyal zárult. A négy kapuval több szakaszra osztott, teraszosan kiképzett külső falszoroson keresztül így lehetett a belső vár kapujához jutni. A belsővár kapuján belépve egy előtérbe jutunk, amiből három, gótikus kőkerettel megnyitott helyiség közelíthető meg. A bal oldali ajtó boltozott pincébe nyílt, a jobb oldali gótikus bejárat a palota délnyugati szárnyába vezetett. Az előtér sziklába vájt lépcsőjén közelíthető meg a harmadik kőkeretes ajtó, ami a belső udvarra nyílik

A belső udvart a XVI. század elején szűkítették le, míg a palotát újabb két szinttel emelték meg. A belső vár helyenként két méter szélességet is elérő falaihoz támaszkodik az “L” alaprajzú palota. A szűkített belső udvarról közelítették meg a torony földszinti helyiségét is, és az innen induló belső lépcsőn juthattak fel emeleti szintre. A torony négyszintes és lőréses pártázattal koronázott tömege magasan kiemelkedik a vár többi építménye közül.

Az udvarról belépve egy helységen keresztül a pince feletti palotaszárnyába jutunk. Az e fölötti hely volt a lovagterem, a palota legszebb helyisége. Az udvarról jobbra esik a palota nyugati szárnya. A délnyugati szegletében van a belsővár 260 centiméter átmérőjű ciszternája. A torony fala melletti, “D” alakú aknában fogták fel a vizet, innen egy faragott vízlevezető csatornán át folyt a kör alakú vízgyűjtőbe. Az udvarról egy újabb lépcsősoron felkapaszkodva egy trapéz alakú udvarhoz jutunk, innen a lépcsőn át a gyilokjáróhoz érünk. Körbe haladva egy hosszú lépcsősoron a torony bejárati ajtajához jutunk. Mivel a torony lefedése az 1996-os átadásig nem készült el, így az ajtó zárva van, de a tervekben szerepel a torony felső szintjének befejezése. Ezután már onnan is gyönyörködhet a panorámában a látogató. A közeljövő tervei között szerepel a torony három alsó helyiségének berendezése különféle, a középkorban használt eszközökkel, illetve a közönség előtt való megnyitásuk is.

Minden évben több alkalommal szerveznek várnapokat, amelynek programjai között szerepelnek középkori fegyveres bemutatók, történelmi játszóház, korabeli zene- és táncelőadás, bábjátékok, zászlóforgatók látványos felvonulásai 

A hollókői vár az ófaluval együtt 1987 óta az UNESCO világörökségek listáján is szerepel. A környező 141 hektár természetvédelmi oltalom alatt áll. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kijelölt egy vár körüli – zöld színnel jelzett, 23 ismertető táblával ellátott – vártúra ösvényt, ami a terület kulturális és természeti értékeit mutatja be.

Vármúzeum

Panoptikum, vagyis a „Kacsics-terem”: A 13. századi életkép a vár urát és családját mutatja be, amikor vendégeit fogadja. A hét bábuból álló panoptikum a várat építtető Kacsics család idejébe repít vissza bennünket, bemutatva az 1200-as évek női és férfi, nyugati- és keleti típusú-, valamint közrendű viseletét. A terem képet ad arról az időszakról, amikor lakták és használták a várat.



Fegyverterem: A falakon elhelyezett kézi fegyverek a 11. századtól a 16. századig mutatják be a hadviselés eszközeinek egy részét. A királyok és nemzetségek címerpajzsai a régi korok hangulatát idézik. A fegyverterem kiállítását a Képes Krónikából kinagyított képekkel és a hozzájuk tartozó magyarázó szövegekkel bővítik.

Várkápolna: A vár kápolnája valószínűleg a 14. században épült. A török uralom idején dzsámivá alakították át. A törökök kiűzése után ezt a Habsburgok a vár nagy részével együtt elpusztították. A vár mostani kápolnáját, az eredeti kápolna helysége alatt 2006. augusztus 15-én Nagyboldogasszony napján szentelték fel.

Kőtár: A vár helyreállításának terveit és a várrekonstrukciós munkákat mutatja be ez a tárlat, amiben a feltáráskor talált eszközök fényképei és faragott kövei is láthatók, továbbá egy makett, ami a vár 13. századi épített állapotát mutatja be.

Nyitva tartás:

November 1.- március 31. időszakban 1000- 1730 között csoportoknak (min. 10 főtől) előzetes bejelentkezés alapján, időjárástól függően megtekinthető a vár! (tel: 06-30/968-1739)